Nyomtatás

Electro-Voice RE50B dinamikus riporter mikrofon, a verhetelen

A videósok hajlamosak alábecsülni a hang jelentőségét, de rögtön hozzá kell tegyem, hogy csak az amatőr videósok. A profik ugyanis rengeteget szenvednek a jó hangminőségért. Még akkor is, ha viszonylag profi mikrofonokkal dolgoznak. Laikusok gyakran mosolyogva kérdezik, hogy minek az a hatalmas szőrpamacs a mikrofonokonokon, minek a külön mikrofonos ember a hatalmas rúddal a kezében, nem beszélve a fejhallgatós kollégáról, aki egy külön hangkeverőt, vagy rögzítőt tart a hasán és izzad keményen. Megértem a laikusokat, hisz a pályám elején magam is érthetetlennek tartottam ezt a nagy felhajtást. Most, több mint két évtized után ott tartok, hogy a megfelelő képminőség jóval kisebb gondot jelent számomra, mint az elfogadható hangminőség. Fontos hangsúlyozni, hogy elfogadható! A hang esetében ugyanis nem dolby digital minőség a cél (általában), egy riport vagy dokumentumfilm, vagy akár reality show kapcsán, hanem mindössze annyi, hogy a néző megerőltetés nélkül, kényelmesen, tisztán hallja és értse annak a hangját, amit a képernyőn lát. A profik pontosan tudják, hogy mekkora kihívás ez. A többiek meg előbb-utóbb rájönnek erre.

A szimpla riportok persze nem okozhatnak különösebb gondot, feltéve persze ha van egy a világon szinte egyeduralkodónak számító Electro-Voice mikrofonjuk. Érdekes, hogy még a IPhone-nak is van komolyan vehető vetélytársa, addig a riporter mikrofonok terén verhetetlen az amerikai gyártó.
(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy kb. harminc évvel ezelőtt, a Szegedi Körzeti Stúdió segédoperatőreként a szegedi kajak-kenu pálya tornyának tetején, süvítő szélben készített riportot Olajos Csongor valakivel, és két méterről egyetlen szót sem hallottam a riportalany nyilatkozatából és elképzelhetetlennek tűnt számomra, hogy ebből érthető, ne adj Isten élvezhető hang legyen. A stúdióban visszanézve az anyagot nem hittem a fülemnek. Kristálytiszta, zajmentes, kellemes tónusú hangot hallottam. Azóta vagyok Electro-Voice rajongó.
Sok évvel később a szegedi korcsolyapályán készítettünk riportot a Szegedi Városi Televízióval. A felújítást végző munkások éppen alumíniumlemezt vágtak dekopír fűrésszel. Mondanom sem kell, fülsüketítő zajtól viszhangzott az egész csarnok. A riportalany egyetlen mondatát sem értettem egy méter távolságból. Többször is megkérdeztem Tóth Attila operatőrt és Szaniszló Zoli technikust, hogy ugye nem gondoljátok komolyan, hogy ennek használható lesz a hangja? Ne aggódjak, minden renben lesz, érkezett a válasz. Valóban, tökéletes lett a hang.)
Nekem is van ide s tova tíz éve egy Electro-Voice RE50B dinamikus riporter mikrofonom. Nagyon szeretem. Még akkor is, ha már a harmadik festés is nagyjából lepörgött róla. Ronda, de finom. Festeni nem tudnak, az biztos.
Ettől függetlenül, csak arra hívnám fel a kollégák figyelmét, hogy Chilétől Dél-Afrikáig, bárhol készült riportot látnak, az esetek többségében a jellegzetes és könnyen felismerhető Electro-Voice RE50B dinamikus riporter mikrofont tartják a riportalany orra alá.
Az egyéb szituációk, stúdió beszélgetések, reality show-k, dokumentum filmek már egy más kategória, ott már sajnos nem használható az Electro-Voice, helyette maradnak a csiptetős és puska mikrofonok. Ez már egy jóval szélesebb mezőny, de ez már egy külön fejezet, ráadásul ebben kevésbé vagyok otthon. Mindenesetre van egy Sennheiser puskamikrofonom és az eléggé ott van a szeren. Aztán nem szabad még megfeledkezni a Rode mikrofonokról sem.

Megjelent: 3658 alkalommal