Több mint fél éve vásároltam a PANASONIC Z10000-es 3D kamerámat. Annak ellenére vágtam bele a beruházásba, hogy magam még nem szerelmesedtem bele a 3D-be. Természetesen, he a Cinema City-ben egy filmet normál és 3D változatban is vetítenek, akkor a 3D-s változatot választom. Ennek ellenére azért vásároltam 3D-s kamerát, mert egy kollégám, aki az MTV-nek közel harminc órányi anyagot gyártott, meggyőzött arról, hogy ez a jövő útja. A látottak, az általa forgatott anyagok valóban meggyőzőek és lenyűgözek voltak.

Panasonic 3D kamkorder

Engedjetek meg egy gyors bevezetést a 3D világába. Tudvalevő ugyanis, hogy ez már nem a jól bevált anaglyph technológia, amit alighanem utoljára a Kémkölykök 3D-ben láthatott a közönség. A lassan 160 éves vörös-cián szemüveges technológia a múlté. Számtalan megoldás létezik ahhoz, hogy színhelyesen láttassák a sztereoszkopikus ábrázolást (ami szintén már vagy 80 éves technológiára épül...). Ezek közül az egyik legelterjedtebb a polarizálás. Az IMAX mozik esetében két vetítő van összeszinkronizálva, a lencséik előtt az egyiknek vertikálisan, a másiknak horizontálisan polarizált szűrők vannak. A szemüveg, amit kapsz hozzá, szintén egy polárszűrő, egyik szemednek vertikálisan, másiknak horizontálisan polarizált. Így lehetséges, hogy a szemüvegen keresztül csak az annak megfelelő polaritású képet láthatja egy-egy szemünk. A Real-D 3D, illetve a Dolby 3D annyiban különbözik csak, hogy nem 2 darab analóg 70mm-es filmet vetítenek ki, hanem egy darab 2K-s digitális projektor lövi a vászonra a képet, méghozzá minden képet kétszer. A Real-D 3D-hez kell ezüstvászon is, a Dolby 3D-hez nem szükséges, ráadásul ők cirkuláris polárszűrőt tesznek a szemüvegekbe, ezért akkor se fog szétesni a térhatású kép, ha oldalra döntöd a fejedet. Hozzáteszem, hogy az IMAX mind színhűségben, mind fényerőben sokkalta jobb, mint olcsóbb társai.

Ugyebár az elképesztően látványos Avatár után a 2010-es év csakis a 3D-ről fog szólni. Idén már majdnem mindenki megengedheti magának, hogy otthon nézzen 3D-s tartalmakat, legyen szó videojátékokról, vagy filmekről. Akiknek nincs rá sok pénzük, egy megfelelő nVidia kártya segítségével már élvezhetik a 3D szépségeit mindössze 368 fontért (kb. 111 000 HUF). Ennyibe kerül ugyanis az nVidia 3D VISION bundle-je, amiben egy 22"-os 120 Hz-es Samsung monitor, és egy aktív shutter glass-os szemüveg tartozik bele. Hogy hogyan működik, arról ez a teszt ad felvilágosítást.

A legismertebb plazma és LCD gyártók már mind bemutatták 3D-s televíziójukat, a leghatékonyabbnak a Samsung megoldásai tűnnek, de az LG és a Sony mellett a Panasonic is régóta harcol a formátum minél nagyobb elterjedéséért. Eddig ugyebár nem volt rá túl nagy igény, hogy ez elterjedjen, hiszen nem nagyon volt mit megjeleníteni rajta. Most, hogy a mozikban már egy-két éve teljesen állandósultak a 3D-s filmek, rajzfilmek, már csak egyetlen hátránya volt a technológia elterjedésének: az adathordozó. A Panasonic nyomására a BDA kifejlesztette, és tavaly decemberben el is fogadtatta a 3D-s Blu-Ray szabványt, ami 1080p-s fullHD sztereó kép továbbítást tesz lehetővé, bármilyen 3D-s megjelenítő eszközön. Kell hozzá egy 3D-képes Blu-ray lejátszó, de ez állítólag a legtöbb esetben egy firmware frissítéssel megoldható lesz, mint pl. a Playstation 3 esetében is. A kódolás az ITU-T H.264 AVC kódoló-dekódoló eljárás Multiview Video Coding kiterjesztését használja.Az MPEG4-MVC a bal-, és jobb szem által látott képeket úgy tömöríti, hogy az azonos 2D tartalomhoz képest tipikusan csak 50%-al nagyobb adatmennyiség tárolására van szükség, és visszafelé teljes HD 1080p kompatibilitást biztosít a jelenlegi 2D-s Blu-ray Disc lejátszókkal. A specifikáció fejlett 3D grafikus lehetőségeket is tartalmaz, 3D grafikus menükben való navigálást téve lehetővé, és a 3D videóban elhelyezett 3D feliratozást megjelenítve.

A Panasonic pedig éppen arra vállalkozik, hogy az otthoni 3D kamerázást is megoldja! Méghozzá nem is akármilyen egyszerű megoldással éltek, hanem tulajdonképpen a Vince Pace által tervezett Fusion 3D kamerarendszer (amivel az AVATÁRt is forgatták!!!) konvergencia pontos megoldását ültették át egy kevesebb, mint 3 kilós kézi kamerába! Ezekről a megoldásokról részletesebb képet ad ez a videó Vince Pace-szel,  a konvergencia pont fontosságáról pedig ez a videó beszél közérthetően.

Leírhatatlan előrelépés ez a házi, illetve televíziós 3D-felvételek készítésének történelmében. A memóriakártyás megoldás által már csak az optika az egyetlen mozgó alkatrész a kamerában. Ráadásul a Panasonic nem a méregdrága P2-es kártyáikhoz tervezte a kamerát, hanem a jelenleg legköltséghatékonyabb flash memóriára, az SD-kártyára építette fel a szerkezetet (ezzel cáfolva az egy évvel ezelőtti koncepciófotókon látottakat).

Vicces, hogy kiemelik azt, hogy ez a kamera sokkal olcsóbb, mint az eddig filmkészítésre elterjedt 3D-rigek. Persze. Hiszen azok több százezer dollárosak. Az átlagembernek ez a 4 millió forintos ár azért még mindig elérhetetlen. De szerintem már csak évek kérdése, hogy előálljanak az első 3D-ben rögzítő mobiltelefonokkal. Ha tetszik, ha nem, 2010 a 3D éve lesz! Még akkor is, ha rengeteg kérdést szül bennem ez a kamera. Például miért nem két EVF van a hátulján? Hogyan rögzíti a két videoképet? Mivel lehet ezeket kulturáltan, egyszerűen összevágni, és visszanézni vágás során? Kicsit korainak érzem a Panasonic lépését, de elképzelhető, hogy őszig az utómunka területén is megteremtődnek a feltételei az egyszerű, és közérthető 3D-s képfeldolgozásnak. Mindenesetre érdemes még megjegyezni, tervezik 3D-s helyszíni monitor piacra dobását is, csakúgy mint a 3D-s képmixerét, élő adásközvetítéshez!

©ArizonaMPS Kft. Minden jog fenntartva.
Nem járulunk hozzá az oldal vagy annak bármely részlete engedély nélküli másolásához vagy más honlapba történő beépítéséhez.

Az alábbi cikket egy gyakorlati felhasználónak tekinthető partnerünk írta, aki már napi szinten alkalmazza a 3D technológiát műsorkészítésre. Magunk is úgy véljük, hogy érdemes a témával foglalkozni és fontosnak tartjuk a felhasználói tapasztalatok megismerését, közreadását.

Lesz-e 3D TV forradalom?

A technika, főként az elektronika, a szórakoztató elektronika, a híradástechnika, számítástechnika már csak olyan, hogy amit megvásárolunk, egy-két éven belül elavulttá válik. Ettől persze még használható marad. Jó esetben. Annál viszont nincs bosszantóbb, mint amikor már a vásárlás pillanatában sem a legkorszerűbbet vásároljuk, anyagi megfontolásból vagy mert úgy gondoljuk, hogy nem lesz szükség az újdonság által nyújtott előnyökre. De az is gyakran előfordul, hogy nem is tudunk egy a nemrégiben megjelent fejlesztésről. Persze néhány nappal, héttel, hónappal később már nagyon bánjuk a döntésünket.
Sokan átélik ezt a frusztrációt akik az elmúlt egy-két évben vásároltak televíziót, amik többségükben már full HD készülékek esetleg még LED-LCD-k is. Ez a vásárlás pillanatában több mint elegendőnek bizonyult és jó döntésnek tűnt, még akkor is, ha már jó ideje megjelentek a különféle 3D TV-k az üzletek polcain.

Több emberrel beszéltem az utóbbi időben, akik a közelmúltban ilyen tévéket vásároltak és falba verik a fejüket, hogy nem néztek szét alaposabban vagy nem vártak még egy kicsit a vásárlással, hisz ugyanazért a pénzért már 3D TV-t tudnának vásárolni.
Sok ezren fogják ezt még átélni azok közül is, akik ezután vásárolnak készüléket, hisz azért azt túlzás lenne állítani, hogy már kizárólag csak 3D tévéket kapni az üzletekben.
Mi ebből a tanulság? Mindig alaposan tájékozódni kell egy ilyen jellegű, ekkora költséggel járó és ilyen hosszú időre szóló beruházásról.
No, de kicsit előre szaladtam. Előbb talán arról kellett volna értekezni, hogy van-e egyáltalán jövője, létjogosultsága a 3D televíziózásnak. Bár sokak számára ez már nem lehet kérdés, mégis számosan akadnak akik csak múló hóbortnak tekintik a 3D-t.
Magam nem értek egyet ezzel a vélekedéssel, de ezt az álláspontot sem lehet a szőnyeg alá söpörni.
Az ellenérvek között szerepel a digitális és HD sugárzás rendkívül lassú terjedése és az eredeti tervekhez való igen jelentős csúszása. Ez valóban jogos érv, de az sem lehet vita tárgya, hogy előbb-utóbb minden televízió átáll a digitális és HD műsorkészítésre és sugárzásra. Nem beszélve a home videó   kategóriáról. Ha valaki még nem is tud HD-ben televíziózni, ha kamerát vásárol, akkor már egész biztosan HD-s kamerát vesz, lévén mást talán nem is igen lehet már kapni. Ha HD-s televíziója van, akkor már nem kérdés, hogy van-e jogosultsága a HD-nek.
Persze a 3D kicsit más. Szemüveg kell hozzá, legalábbis egyelőre, az se mindegy hogy milyen. De erről majd később. Ki az a hülye, aki politikai vitaműsorokat 3D-ben akar nézni?
Megfájdul a fejem, nem mindegy milyen szögből nézzük és különben is, ha én egy jó filmet akarok látni, akkor a cselekmény érdekel, nem a 3D. Elmúlik majd az újdonság varázsa és már nem is  tesszük fel a szemüveget vagy csak ritkán. Hosszasan sorolhatnám még az ellenérveket, amiket most még nem olyan egyszerű megcáfolni.
Rám még hat a 3D varázsa, ráadásul munkámnál fogva, anyagilag is elköteleződtem a technológia mellett. No persze akkor még elfogultsággal is vádolhat az olvasó, amiben van is némi igazság. Törekszem ugyan az objektivitásra, de kétségkívül az ördög, akarom mondani a 3D ügyvédje vagyok.
Jelen pillanatban arra még nem mernék mérget venni, hogy néhány éven belül a háztartások zömében, a műsoridő jelentős részét 3D-ben fogják nézni, de, hogy egyre elterjedtebb lesz, abban szinte biztos vagyok. Gondoljunk csak a színes tévé megjelenésére. Vélhetőleg akkor is sokan azt gondolták, hogy a fekete-fehér ugyanúgy betölti a szerepét, fölösleges sokkal több pénzt adni egy színes készülékért. Az idő alaposan rácáfolt az ilyesfajta vélekedésekre.
Ennek az írásnak most nem is az a célja, hogy jóslásokba bocsátkozzon. Sokkal inkább arra igyekszem választ keresni, hogy a lakosság és a műsorgyártók mozduljanak-e a 3D irányába?
A televíziót ezentúl vásárlók számára egyértelmű a kérdés, csak 3D-s televíziót szabad vásárolniuk, hisz nemigen drágábbak az ilyen készülékek a kínálatból egyre kopó hagyományosaknál. Kérdés legfeljebb az lehet hogy aktív vagy passzív technológiát vásároljanak.
Erről szintén később.
A hivatásos és amatőr műsorkészítők számára viszont az a dilemma, hogy hagyományos vagy 3D-s kamerát vásároljanak.
A 3D melletti első és legfontosabb érvem hogy ezek a kamerák, csakúgy mint a televíziók, használhatóak 2D-ben is. Fordítva ez viszont nem igaz. Márpedig ha valaki rákap a 3D ízére, könnyen lehet hogy megbánja ha hagyományos technikába ölt jelentős összeget amit utólag csak  veszteséggel tud eladni.
Jómagam a közelmúltban félprofi kamera vásárlását határoztam el. Nem gondoltam a 3D-re, még akkor sem, ha tudtam a létezéséről és figyelemreméltó terjedéséről. Viszont távoli dolognak tűnt ez még, pedig tudtam, hogy kollégánk már intenzíven dolgozik az M 3D-nek.
Az utolsó pillanatban döntöttem a 3D kamera mellett. Ehhez a döntéshez viszont el kellett merülni a témában. Ezt javaslom mindenkinek, akinek ilyen dilemmái vannak.
Először is elmentem az említett kolléga stúdiójába, ahol a kezembe vehettem egy Panasonic Z10000-es 3D-s kamerát. Aztán ott helyben láthattam az általa készített, meggyőző minőségű 3D-s anyagokat, közte azzal a vágó programmal, ami már gond nélkül kezeli a 3D-s anyagokat.
A folyamatból már csak az utolsó láncszem hiányzott, mégpedig a számomra, vidéken is elérhető 3D-s televízió műsor. Hallottam már ugyan, hogy Budapest körzetében elindult a 3D-s adás, de vidékre ugye lassabban jutnak el az újdonságok. Ez esetben tévedtem. Azt az infót kaptam, hogy a T-home IP-HD csomagjában már Szegeden is fogható az M 3D. De hisz nekünk ilyen csomagunk van! Néhány perccel később már meg is találtam a csatornát. Hál istennek! A kamera után spórolhatok 3D tévére.
De előtte még szükség volt egy 3D-s monitorra a számítógéphez, a vágáshoz. Ez viszont egészen barátságos áron már meg is érkezett. 23 colos, LED-LCD monitor-TV tunerrel 65 000 Ft-ért.
Újabb érv a 3D várható elterjedése mellett.
Akkor még nem beszéltem a Youtube-ról, ami elképesztően profi módon kínálja a 3D- videók feltöltését, ráadásul úgyis, hogy hagyományos monitoron, akár többféle színes szemüveggel is kitűnő minőségű 3D videókat nézegethetünk.
Az utolsó és legfontosabb, hogy ne mondjam perdöntő érv az u.n. felhasználói élmény. Aligha akad olyan néző akit ne kápráztatna el egy szép 3D felvétel, főként, ha egy természetfilmről, látványos úti filmről, táncról, színházról vagy éppen akciófilmről van szó. Itt kell megemlíteni a filmipart ahol jelentős beruházásokat hajtottak végre a 3D érekében és vélhetőleg a piac visszaigazolta a döntésüket, kvázi sok 3D mozira számíthatunk a jövőben. Ha már beruházás, akkor az MTV hasonló módon elkötelezte magát a remélhetőleg nem csak múló divatot jelentő 3D mellett.
Tehát válaszolva a cikk címében feltett kérdésre, ha forradalom nem is, lassú és részleges rendszerváltás mindenképpen lesz.
A műsorgyártók tulajdonképpen kész és kiforrott, egységesített szabvánnyal találkozhatnak, attól tehát már aligha kell tartani, hogy rossz szabvány mellett döntenek, csak egyféle rendszer létezik a piacon, az u.n. side by side.
A megjelenítőknél nem ennyire egyértelmű a dolog, de az biztos hogy a jelenleg elérhető passzív és aktív tévék, monitorok egyaránt képesek megjeleníteni a 3D-s videókat, tévéműsorokat.
Várható még talán a szemüveg nélküli készülékek megjelenése és elterjedése is, de az még odébb van.
A passzív vagy aktív vitában nem kívánok állást foglalni, erősen megoszlanak a vélemények, mindkettő mellett szólnak pro és kontra érvek, ráadásul sok szakcikk foglalkozik a témával.
Mielőtt döntene, járja alaposan körbe a kérdést és ha kell órákig próbálgassa az áruházban mindkét változatot és döntsön a saját tapasztalatai és ízlése alapján. Ebben az esetben, nagy baj már nem történhet.

Horváth Zoltán